A diskurzusjelölők a nyelvi elemeknek egy nehezen meghatározható körét alkotják. Még a velük foglalkozó nyelvészek sem értenek egyet ennek a szócsoportnak az elnevezéseiről és a tulajdonságairól. A szakirodalomban szokás őket bevezető szóknak, pragmatikai kötőszóknak, metainformációs operátoroknak, társalgásszervező elemeknek, konnektoroknak, árnyaló partikuláknak, modális partikuláknak, diskurzuspartikuláknak és diskurzusjelölőknek is hívni. Természetesen nem csupán a megnevezések mások, hanem a terminusok alá tartozó jelenségek is különböznek kissé szerzőnként, hiszen más elméleti alapról kiindulva határozzák meg a vizsgálatuk tárgyát. A diskurzusjelölő terminus nem tartalmaz szófajra utaló részt, nem korlátozza a vizsgálati anyagot csupán a kapcsolóelemekre és nem formális, hanem funkcionális jellemzőik mentén ragadja meg a vizsgálandó nyelvi elemeket.

A diskurzusjelölők a beszélgetés szervezésében vesznek részt: diskurzusdarabokat kötnek össze és pragmatikai viszonyokat jelölnek: jelezhetik a társalgás részeinek az egymáshoz való viszonyát, a beszélgetők közti kapcsolatra is utalhatnak, a beszédrész és a beszélő közti viszonyt is kifejezhetik, valamint a tágabb szituációra is vonatkozhatnak. Emellett diskurzusirányító szerepük is van: képesek a szó átadását, a beszédjog megtartását és a szó átvételét is jelezni.

A diskurzusjelölők nincsenek hatással a megnyilatkozás igazságfeltételeire, nem befolyásolják annak a propozicionális tartalmát, azonban emocionális és expresszív funkciójuk van, azaz érzelemkifejezésre rendkívül alkalmasak. A jelentésük műveleti, nem pedig fogalmi jelentés. A két jelentés közti különbséget az alábbi példapár szemlélteti:

a.) Pontosabban mérd ki a sütéshez a hozzávalókat!

b.) Elmentem a szüleimmel, pontosabban az édesapámmal vásárolni.

A pontosabban szó jelentése az a.) példában fogalmi: a jobban, ügyesebben  szavakkal egyenértékű, míg a b.)-ben nem a fogalmi, hanem a műveleti jelentésében szerepel a szó, s két megnyilatkozást köt össze. Az a.) példabeli pontosabban nem diskurzusjelölő, csupán határozói funkciójában szerepel, míg a b.) példában ugyanez az elem már diskurzusjelölőként viselkedik: használatával a beszélő újrafogalmazza a jelölő előtt elhangzottakat, azaz kijavítja saját magát. A pontosabban a b.) esetben két megnyilatkozáson végez műveletet: összeköti őket s megadja a két egység közti viszonyt is. Láthatjuk tehát, hogy ugyanaz a szó is képes műveleti és fogalmi jelentésében is szerepelni, s így egyik esetben diskurzusjelölőként viselkedik, míg a másikban nem. Vagyis nem arról van szó, hogy egy bizonyos elem mindig diskurzusjelölő egy nyelvben, hanem arról, hogy ez az elem képes diskurzusjelölőként viselkedni bizonyos feltételek mellett. Többek közt ezért sincs a diskurzusjelölőkről kimerítő felsorolás, ezért a következő lista is csak a szakirodalom által legtöbbet idézett diskurzusjelölőket tartalmazza:

aha, akár, azért, aztán, bár, bizony, csak, csakhogy, -e, egyáltalán, egyébiránt, egyébként, elvégre, éppenséggel, és, de, hát, hiszen, hm, így, illetve, is, izé, jaj, lám, legalább, már, még, na, nemde, nemhogy, netalán, no, pedig, persze, pláne, sőt, szóval, talán, tehát, tényleg, tudniillik, tulajdonképpen, úgy, ugyan, ugye, ugyebár, úgymond, vagyis, vajon, valóban, viszont, voltaképpen

Ebből a felsorolásból is látszik, hogy a diskurzusjelölőség nem szófaji, azaz nem grammatikai, hanem funkcionális, pragmatikai kategória, amely a diskurzus szervezésében résztvevő elemeket fogja össze. Főként kötőszók (és, de, sőt, vagyis), határozószók (akkor, aztán), igék (tudod, látod), partikulák (-e, csak), módosítószók (talán), névmások (így, ilyen) és interakciós mondatszók (nos, naná) tartoznak a diskurzusjelölők közé, de ide sorolhatók az állandósult szókapcsolatok (ezzel szemben) is. Léteznek továbbá nem verbális diskurzusjelölők is: például a hümmögések vagy a különböző kézmozdulatok.

Mivel a diskurzusjelölők diskurzusrészeket kötnek össze, így nagymértékben hozzájárulnak a szöveg koherenciájának a fenntartásához, ezért gyakorlatilag nincs olyan szövegtípus, amelyben ne lennének diskurzusjelölők. S bár ezek az elemek elsődlegesen a szóbeliséghez kötődnek, de különböző funkciókban az írott nyelvben, illetve az írott beszéltnyelviség szövegtípusaiban (blogokban, fórumhozzászólásokban, tweetekben) is megjelennek.

A diskurzusjelölőket, különösen a szóbeliségben gyakran használatosokat (pl. a hát, a szóval, az ugye és a persze elemeket) a laikus nyelvhasználók általában töltelékelemeknek és kerülendő, pongyola, funkciótlan szavaknak tartják részben az oktatási gyakorlatnak, részben pedig a nyelvművelő hagyománynak köszönhetően. Kutatásommal arra vállalkozom, hogy megmutassam, milyen szerepet játszanak ezek az elemek a pedagógiai kommunikáció szövegtípusaiban. Tehát nyelvi adatok segítségével be fogom majd mutatni, hogy hát-tal igenis kezdünk mondatot, s hogy az osztályteremben és a tankönyvszövegekben is fontos szerepük van a diskurzusjelölőknek.

(Az írás a 2009-es Partikula és/vagy diskurzusjelölő, illetve a 2011-es Diskurzusjelölők a nyelvtudományban és az oktatásban című cikkeim alapján készült. A pontos bibliográfiai adatokat lásd alább.)

A téma iránt érdeklődőknek az alábbi szakirodalmakat ajánlom:

Dér Csilla Ilona 2009: Mik is a diskurzusjelölők? In: Keszler Borbála - Tátrai Szilárd (szerk.): Diskurzus a grammatikában - grammatika a diskurzusban, Tinta Könyvkiadó, Budapest, 293–303.

Fraser, Bruce 1999: What are discourse markers? Journal of Pragmatics 31, 931–952.

Schirm Anita 2009: Partikula és/vagy diskurzusjelölő? In: Keszler Borbála - Tátrai Szilárd (szerk.): Diskurzus a grammatikában - grammatika a diskurzusban, Tinta Könyvkiadó, Budapest, 304–311.

Schirm Anita 2011: Diskurzusjelölők a nyelvtudományban és az oktatásban, In: Hegedűs Orsolya – Pšenáková Ildikó (szerk.): Tudomány az oktatásért – oktatás a tudományért I., Közép-európai Tanulmányok Kara, KFE, Nyitra, 2011, 73–78.