Aug 23, 2013
Aug 23, 2013
A diskurzusjelölők megítélése
A szóbeliségben gyakran használatos diskurzusjelölőket (pl. a hát, a szóval, az ugye és a persze elemeket) a laikus nyelvhasználók és a nyelvművelők általában beszédtölteléknek tartják és megbélyegzik, ám az írásban és a beszédben egyaránt megjelenő, gyakran használt jelölőket (pl. az ezzel szemben, a mellesleg, a tényleg és a vajon elemeket) már nem ítélik el. Az eltérő kezelési módot az okozza, hogy a beszédhez és az íráshoz más nyelvi eszményt társítanak, az utóbbit nagyobb presztízsűnek, formális stílusúnak és kötöttebb normájúnak tartván. Általában azokat az elemeket tekintik töltelékszavaknak, amelyek nem járulnak hozzá a leghatékonyabb információcseréhez a kommunikáció direkt, tárgyi síkján.
A diskurzusjelölők megítélése a hagyományos leíró nyelvtanokban, előíró munkákban és az ismeretterjesztő írásokban sem egységes. Nézzük először a klasszikus nyelvművelő kiadványokat! A Nyelvművelő kézikönyv I. kötete (Grétsy - Kovalovszky 1980: 323) a beszédtöltelék címszó alatt “tartalom és hasznos nyelvi funkció nélküli, ill. funkciójukat vesztett fölösleges” elemekről ír. A kézikönyv (uo.) ad egy felsorolást a beszédtölteléknek tartott szavakról (hát, szóval, és ekkor, nos, így, na mármost, ugye(bár), tulajdonképpen, természetesen, persze, történetesen, mindenesetre, nézetem (véleményem, meglátásom) szerint, őszintén szólva, kérem (szépen, tisztelettel), tetszik tudni, tudod, érted?, kérdem (én), könyörgöm, jelzem, nem tagadom (v. mi tagadás), úgy vélem (hiszem, gondolom), hogy úgy mondjam, meg kell mondani, nem véletlen), azonban már ebből a listából is látszik, hogy a hozott példák valójában diskurzusjelölők, vagyis funkcióval bíró nyelvi egységek, nem pedig funkciótlan alakulatok. A kézikönyv szócikke (uo.) szerint: “Ezek többnyire csupán (kiemelés tőlem: S. A.) arra valók, hogy a beszélő időt nyerjen mondanivalójának megfogalmazására, megtartsa beszédének (látszólagos) folytonosságát, ill. megakadályozza, hogy a beszélgető társ elvegye tőle a szót”. Az idézetben felsorolt, a kézikönyv szerint mintegy mellesleg megemlített funkciók azonban igenis fontos beszédtervezési és társalgásirányítási stratégiák.
A Nyelvművelő kéziszótár (Grétsy - Kemény 2005: 71) már megengedőbb kissé a diskurzusjelölőkkel, ugyanis nem minden diskurzusjelölőt tekint beszédtölteléknek, s az elemeknek csak bizonyos típusú használatát stigmatizálja, elismerve, hogy az “efféle nyelvi elemek persze kifejezhetnek állásfoglalást, értékelést, nyomatékot, ill. lehet fatikus (kapcsolattartó, a közlési csatorna működését ellenőrző) szerepük is. Ha azonban minden ok nélkül, pusztán megszokásból v. időnyerés végett alkalmazzuk őket, fölösleges sallangokká válnak”. A beszédtöltelékekkel foglalkozó ismeretterjesztő írásában Grétsy László (2008) is különbséget tesz ezen elemek használati körei közt, kiemelvén, hogy a beszédtöltelékek is hozzájárulhatnak a beszélők véleményének és állásfoglalásának az árnyalásához. Így azokat a beszédtöltelékeket, amelyek a beszélő pillanatnyi megakadását, elbizonytalanodását fejezik ki, a nyelvművelő szakirodalom is “megértően fogadja” (uo.).
Különösen a kötőszói eredetű diskurzusjelölőket marasztalták el a kisebb nyelvművelő írások, s udvariatlanságnak, stílustalanságnak és modorosságnak tartották a használatukat, de az Édes Anyanyelvünk folyóirat újabb számaiban olvasható írások egy része már differenciáltabban, a tényleges funkcióikat is figyelembe véve számol a töltelékszavakkal.
A korábbi erőteljes nyelvművelő tiltások tehát mára jórészt ajánlásokká szelídültek, s a diskurzusjelölők megítélésében változást hozhat a nyelvi ismeretterjesztés szemléletmódjának átalakulása, aminek jó példáját láthatjuk a Nyelv és Tudomány ismeretterjesztő hírportál cikkei közt is. A diskurzusjelölők közül régebben a legtöbbet a hát elemet marasztalták el a nyelvművelők a hát-tal nem kezdünk mondatot! tiltást hangoztatva, azonban Szabó Tamás Péter 2010-es, Háttal kezdjük a mondatot című cikke azzal próbál a nyelvi babona ellen hatni, hogy nagy mennyiségű gyűjtött adat segítségével a szó tényleges használati körét írja le. A szerző általános iskolásokkal, középiskolásokkal és magyartanáraikkal készített közel 48 órányi interjúanyaga azt mutatta, hogy a beszélgetésekben mind a diákok, mind a tanárok esetében a leggyakrabban használt elem a hát.
A nyelvművelő munkákat végignézve a nyelvi ismeretterjesztés összefoglalásaként kijelenthető, hogy még ezekben az írásokban sem egységes a diskurzusjelölők kezelése: függ attól, mely elemről van szó, azt milyen pozícióban és milyen funkcióban használják a beszélők, továbbá a nyelvművelés elvei (merev, előíró vagy rugalmasabb, megengedőbb szemlélet) is befolyásolják a diskurzusjelölők megítélését.
(Az írás A diskurzusjelölők a nyelvtudományban és oktatásban című 2011-es cikkem egyik fejezetének rövid részlete. A pontos bibliográfiai részleteket lásd alább.)
Az írásban hivatkozott munkák:
Grétsy László - Kovalovszky Miklós (főszerk.) 1983-1985: Nyelvművelő kézikönyv I-II, Akadémiai Kiadó, Budapest
Grétsy László - Kemény Gábor (szerk.) 2005: Nyelvművelő kéziszótár, Tinta könyvkiadó, Budapest
Grétsy László 2008: Beszéd-töltelékek, Szabad Föld Online, 2008. november 20., http://www.szabadfold.hu/szabad_fold_hetilap/kultura/beszedtoltelekek
Szabó Tamás Péter 2010: Háttal kezdjük a mondatot, Nyelv és tudomány, 2010. december 8., http://www.nyest.hu/hirek/hattal-kezdjuk-a-mondatot
A téma iránt érdeklődőknek az alábbi szakirodalmakat ajánlom:
Dér Csilla Ilona 2010: “Töltelékelem” vagy új nyelvi változó? A hát, úgyhogy, így és ilyen újabb funkcióiról a spontán beszédben, Beszédkutatás 2010, 159–170.
Schirm Anita 2011: Diskurzusjelölők a nyelvtudományban és az oktatásban, In: Hegedűs Orsolya – Pšenáková Ildikó (szerk.): Tudomány az oktatásért – oktatás a tudományért I., Közép-európai Tanulmányok Kara, KFE, Nyitra, 2011, 73–78.