Feb 28, 2014
Feb 28, 2014
A tanárok és a diákok eltérő diskurzusjelölő-használatáról
A diskurzusjelölők pedagógiai kommunikációban betöltött szerepének a feltérképezéséhez korpuszelemzést végzek, általános iskolai és középiskolai tanórákat vizsgálok. 10 tanóra anyagát alapul véve az elemzés során azt tapasztaltam, hogy az órákon mind a tanárok, mind a diákok aktívan használják a diskurzusjelölőket. Az elemekre vonatkozó nyelvi babonával nem találkoztam, egyetlen esetben javította csupán ki a tanár a diákot a diskurzusjelölő használata miatt, mégpedig a na elem esetén, ahogy azt alábbi beszélgetésrészletben láthatjuk:
Diák: Hát jól van, na.
Tanár: Tomika, ez nyelvtan óra. Ezt a „jól van na” típusú dolgot felejtsük el.
Azonban már ez az egy javítás is mutatja, hogy a tanári oldalról megengedett interperszonális funkcióval bíró elemeket az aszimmetrikus beszédhelyzet másik szereplője, a diák nem alkalmazhatja. Az osztálytermi kommunikáció szabályozottsága és hierarchikussága miatt ugyanis a két szereplőtípus, a tanár és a diákok eltérő megnyilatkozásokat tehetnek. Amíg a tanár részéről elfogadhatók a diákokra irányuló értékelő, attitűdkifejező, szubjektív kijelentések, addig a tanulók a tanár felé csupán korlátozott mértékben vagy egyáltalán nem használhatnak hasonló megnyilatkozásokat. A kommunikációs szituáció tehát valószínűsíti a különféle funkcióban használt diskurzusjelölők eltérő arányú megjelenését. A korpusz elemzése igazolta azt az előzetes feltevésemet, hogy a beszédhelyzet jellegzetességeiből adódóan a diákok diskurzusjelölőhasználata korlátozottabb, mint a tanároké.
A tanórákon gyakran előforduló diskurzusjelölők (az aha, az egyébként, a hát, az illetve, a na, a persze, a szóval, a tényleg, a tulajdonképpen és az ugye) elemszámát az alábbi ábra mutatja.
Látható, hogy az elemzett anyagban a hát fordult elő a legtöbbször, 156-szor, ezt követte az ugye 124 megjelenéssel, majd a na 121-gyel. Az illetve elemre 38 adat volt, az aha diskurzusjelölőre 29, a persze 18-szor hangzott el, az egyébként 14-szer, míg a szóval 12-szer. Legkevesebb elemszámmal a tulajdonképpen (8), a tényleg (7) és a nyilván (6) jelent meg a korpuszban. A diskurzusjelölők puszta gyakoriságánál azonban beszédesebb, ha a szereplőtípusok szerinti bontásukat nézzük meg.
A második ábra a diskurzusjelölőknek a tanárok és a diákok szerinti megoszlását szemlélteti, s ebből jól látható, hogy csupán két elem, a hát és a tulajdonképpen esetén használták többet a diskurzusjelölőt a diákok, mint a tanárok. Az összes többi elemet a diákok vagy csak marginálisan vagy egyáltalán nem használták. Csupán elvétve jelent meg a diákok válaszaiban az ugye, a na, az illetve, a persze, a szóval és a tényleg elem, míg az aha, az egyébként és a nyilván diskurzusjelölőkre egyetlen tanulói adat sem volt a korpuszban. Az osztálytermi kommunikáció szituációja és a szereplőtípusokhoz kötődő beszédaktusok magyarázatot adhatnak erre az eloszlásra. A beszélők diskurzusjelölőhasználata ugyanis az iskolai szerepek mentén rendeződik. A leggyakoribb tanári beszédaktusnak, a magyarázatnak a tudás megosztása a célja, s a magyarázat közben jellemzőek a tananyag érthetőségét ellenőrző visszacsatoló és fatikus megnyilatkozások, így nem véletlen, hogy az interperszonális szerepű diskurzusjelölők (pl. ugye, na) dominálnak bennük. Emellett a hatékony információáramlás érdekében a mondanivaló strukturálásában és a figyelemfelkeltésben is szerepük van a diskurzusjelölőknek. Ezzel szemben a tanulók válaszai a tanári kérdésekre adott beszédcselekvések, amikben a referenciális, a strukturális és a kognitív funkciójú diskurzusjelölőknek kell többségben lenniük.