Apr 30, 2014
Apr 30, 2014
A deviszont története
A Magyar nyelv nagyszótárának V. kötetébe (Ittzés 2014) bekerült szócikként a deviszont. A szótár a Magyar Történeti Szövegtár korpuszára épül, tehát csak 1772-től tartalmaz adatokat. A két ellentétes kötőszó együttes előfordulása azonban már korábbról, a 16–17. századtól is adatolható. De viszontag formában megjelenik többek közt Baranyai Decsi Jánosnál, Pázmány Péternél, Szenczi Molnár Albertnél is. Az adatok azt mutatják, hogy nem csupán kapcsoló szerepet tölt be, hanem beszélői attitűdöt is kifejez, azaz diskurzusjelölőként viselkedik. A Nyelvtörténeti kutatások újabb eredményei VIII. konferencián a történeti pragmatika eszközeit felhasználva a korai, de viszontag-os adatoktól kezdve napjaink deviszont-os példáiig a szerkezet történetét, valamint a hozzá kapcsolódó funkciókat mutattam be. A de viszont-hoz tapadt, a második világháború után kialakult, s még ma is aktív nyelvi babonától (l. Szabó 2007-et) eltérően a történeti adatok egyértelműen a szerkezet funkciógazdagságát támasztják alá. A de viszont kötőszóhalmozás helytelenítése abban a nyelvi mítoszban gyökerezik, amely szerint „azonos funkciók ismétlődése felesleges és kerülendő a nyelvhasználatban” (Domonkosi 2007: 141). A történeti példák azonban nem csupán a de viszont, hanem a hasonló szerepkörű viszonellen esetében is a két elem egymást erősítő szerepét támasztják alá.
A blogbejegyzésben hivatkozott szakirodalom:
Domonkosi Ágnes 2007: Nyelvi babonák és sztereotípiák: a helyes és a helytelen a népi nyelvészeti szemléletben, In: Domonkosi Ágnes – Lanstyák István – Posgay Ildikó (szerk.): Műhely-tanulmányok a nyelvművelésről, Gramma Nyelvi Iroda – Tinta Könyvkiadó, Dunaszerdahely–Budapest, 141–153.
Ittzés Nóra 2014: A magyar nyelv nagyszótára V., MTA Nyelvtudományi Intézet, Budapest
Szabó Tamás Péter 2007: Diakrónia a nyelvhelyességi szabályok közvetítésében, In: Büky László – Forgács Tamás – Sinkovics Balázs (szerk.): A nyelvtörténeti kutatások újabb eredményei V., Szeged, JATE Press, 215–226.