Jun 30, 2014
Jun 30, 2014
A diskurzusjelölők a stilisztika szemszögéből
A nyelvművelők és a laikus nyelvhasználók szájából is gyakran elhangzik “A stílus maga az ember” mondás. Ám még a stilisztikai leírások sem tekinthetők egységesnek a stílus értelmezését illetően. Abban mindegyik megközelítés egyetért, hogy a stílus a nyelvhasználat fontos jelensége, azonban különféle (strukturalista, retorikai, szemiotikai, kognitív, szociolingvisztikai) szemlélettel közelítik azt meg (vö. Bartha - Hámori 2010: 298). Ebből adódik, hogy a diskurzusjelölők szükségességéről és funkcióiról is más véleménnyel vannak a stilisztika egyes irányzataiban.
A klasszikus stilisztikai munkák megközelítésmódjukból adódóan egyáltalán nem használják a diskurzusjelölő terminust, a hát, ugye, persze, tényleg, tulajdonképpen szavakat hézagtoldó szavaknak (Szathmári 2004: 176) vagy töltelékszavaknak (Szikszainé 2007: 106) tartják. Nem meglepő ez a kezelési mód, a hagyományos stilisztika diszciplínájának a jellegéből (vö. Rumbold 2000: 53) adódik ugyanis az értékítélet felé hajló megfogalmazás, s emiatt az idézett elemek a stílushiba és a pongyola, inadekvát stílus példáiként vannak számon tartva.
Szathmári István a Stilisztikai lexikon pongyolaság szócikkében (2004: 176) a bőbeszédűséggel rokonítja a “hézagtoldó szavaknak, töltelékszavaknak és céltalan közbeszúrásoknak” a használatát, s példaként az izé, persze, hát, ugye, aztán, ugyebár, kérem, kérem szépen, tudod, amint tudják, amint ismeretes, tulajdonképpen szavakat, s a túlságosan gyakori azonban-t és ugyanis-t hozza. A pongyolaság okának a szerző a fegyelmezetlen gondolkodást, illetve a gondolathiányt tartja, ám kiemeli, hogy létrejöttében a divat és az utánzás is szerepet játszhat. A pongyola kifejezéseket (a szófölösleget, a tautológiát, a töltelékszavakat, a terpeszkedő kifejezéseket és a nyelvi kliséket) a “kevésbé műveltek mindennapi beszédére s a bizalmasabb társalgási nyelvre”, valamint az “alacsonyabb szintű publicisztikai stílusra” tartja jellemzőnek, ám megjegyzi, hogy nyelvi jellemzésre olykor a szépirodalomban is felhasználják ezeket a jegyeket (uo.)
A hagyományos stilisztikai leírások tehát két irányból közelítik meg a töltelékszavakat. Egyfelől a szabatosság, a helyesség és a világosság kritériumainak (vö. Szathmári 2004) megsértőjeként tekintenek rájuk, stílushibának tartván őket, másfelől viszont elismerik, hogy az élőbeszéd természetes részei, s a szépirodalomban sokszor stílusimitáló szerepük van.
Az interakcionális stilisztika (pl. Boronkai 2012, 2013) azonban már a diskurzuselemzés szempontjait is bevonja a szövegek vizsgálatába a társalgások “interakcionális jellemzői és a stílus szociokulturális tényezői közötti összefüggések feltárására” (Boronkai 2012), így ismeri és használja a diskurzusjelölő terminust. A magyar nyelvű szakirodalomban Bartha Csilla és Hámori Ágnes (2010), valamint Boronkai Dóra (2012, 2013) vizsgálták a diskurzusjelölőknek és a szociokulturális tényezőknek az összefüggését a beszélgetés szerveződésében. Boronkai kutatása (2013) szerint a spontán társalgásokban a diskurzusjelölők gyakran, míg a félspontán interjúszövegekben ritkán eredményeznek beszélőváltást. Bartha és Hámori (2010: 309) pedig azt figyelték meg, hogy a beszélgetésekben a nagy érintettséget kiváltó témáknál a pragmatikai-interakciós funkciójú diskurzusjelölők (pl. szóval, úgyhogy, azért, mondjuk) kerülnek többségbe.
(A blogbejegyzés egy megjelenés alatti tanulmányomból származó részlet rövidített változata.)
A blogbejegyzésben hivatkozott szakirodalom:
Bartha Csilla - Hámori Ágnes 2010: Stílus a szociolingvisztikában, stílus a diskurzusban, Nyelvi variabilitás és társas jelentések konstruálása a szociolingvisztika “harmadik hullámában”, Magyar Nyelvőr 134. évfolyam 3. szám, 298-321.
Boronkai Dóra 2012: Stílus és interakció, Társalgási szövegek interakcionális stilisztikai vizsgálata, Anyanyelv-pedagógia 5. évfolyam 4. szám, http://www.anyanyelvpedagogia.hu/cikkek.php?id=417
Boronkai Dóra 2013: A diskurzusjelölők szerepe társalgási szövegek beszélőváltásaiban a szociokulturális tényezők tükrében, In: Fekete Richárd - Kurucz Rózsa - Nagy Janka Teodóra (szerk.): “Szépet, jót, igazat akarva”, Tanulmányok N. Horváth Béla 60. születésnapjára, Pécsi Tudományegyetem Illyés Gyula Kar, Szekszárd, 173-188.
Rumbold Éva 2000: A tautológia többletjelentése, Iskolakultúra 2000/3, 52-58.
Szathmári István 2004: Stilisztikai lexikon, Stilisztikai fogalmak magyarázata szépirodalmi példákkal szemléltetve, Tinta Könyvkiadó, Budapest
Szikszainé Nagy Irma 2007: Magyar stilisztika, Osiris Kiadó, Budapest